A Bakony lábánál áll Thury György vára.
A város neve Várpalota, mely régen bányász város volt. A szél gyakran fúj a Tési dombok felől át az inotai dombokon, ahol a híres Inotai Hőerőmű és Alumínium kohó áll.
A helyiek “Vezúvja” a Baglyas hegy. Ez a környék volt gyermekkorom színhelye. Itt jártam zeneiskolába, hegedültem, és itt vívtunk csatákat a kézilabdapályán. A képzőművészet már akkor érdekelt. Sokat rajzoltam. Zenei osztályban tanultam tovább Székesfehérváron.
Mindig énekeltem valamilyen kórusban.
Az irodalom, az írás annyiban volt jelen az életemben, hogy három fiamnak meséket találtam ki, melyeket nagy örömmel hallgattak. Pszichológiai, filozófiai és ezoterikus könyveket olvastam, majd mélyebben megismerkedtem a buddhizmussal. Budapestre 2000-ben költöztem. Gyógymasszőri és természetgyógyaszati tanulmányokat folytattam. Majd az Integrál Akadémián pszichológiát tanultam. 2016-ban barátnőm meghívott Kanadába, ahol a természet szépsége miatt a fotózás vált a hobbimmá. Ottawában kezdtem verseket írni. A magyar nyelv szépsége és gazdagsága jelentőssé válik, amikor ritkábban hallja az ember. Kezdetben úgy gondoltam, hogy csak rövid ideig fogok verseket írni, de az idő megmutatta, milyen erősen az életem részévé vált. A boldogság a hasznos cselekedetek végzésében áll. S ha egy vers érzelmeket generál és gondolkodásra késztet, már van miért tollat ragadni. Kívánok színes érzelmeket és továbbgondolkodást az olvasónak. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy többen olvashatják verseimet. Köszönöm!
