Szalainé Erdélyi Tünde vagyok. Az írással komolyabban 3-4 éve kezdtem el foglalkozni, főleg a rövid novellákat kedvelem az élet minden területéről, bár az első megjelenéseim versek voltak. A humor, a vidámság és a csavar nem hiányozhatnak a novelláimból. A 2022-es verselő antológiában verseim, novelláim jelentek meg, 2023-ban kipróbáltam magam a sci-fi világában is. A 2023-as irodalmi antológiában női sorsokat mutattam be egy novellámban, jelenleg pedig a boszorkányok bűvös világáról készül egy írás. Ki tudja, lehet, hogy én is egy kicsit az vagyok?
Megyek
megyek minden veszélyen át,
megyek, bár lőnek rám,
megyek, mert hív a szív hangja
megyek, mert minket vár Mostar hídja,
megyek rozzant drótszamáron,
otthon maradt minden álmom,
anyám arca, apám hangja.
megyek, lövéssel a szívemben is,
az örök sötétségben is
csak hozzád megyek.
A tölgyfa verse
Emlékszem, még pár száz éve,
kis makkból lettem erdő remetéje.
Bizony a sok-sok év alatt,
megéltem rengeteg nyarat.
Kecses őzet védtem vadásztól,
Vaddisznót is éhhaláltól.
Az odúmban mókus fészkel,
királyi koronát is rejtettem régen.
Ágaim közt madár sereg,
vén törzsemen fakopáncs delel.
Így telnek el a napjaim,
évszázadok romjain.
Tavasz
Minden évben alig várom,
hogy rügy fakadjon sok-sok ágon.
Napsugár simogassa kertem,
s vele együtt borús lelkem.
Kérdőn nézem az égi tájat,
fecske, gólya mikor szárnyal?
Lágy eső permetezi a szikes tájat,
életet adva virágnak, fának.
