Bulátkó Gábor vagyok, 26 éves újfehértói lakos. Szenvedélyem a költészet, írás. Rég kitűzött célom a lehető legmagasabb szintre jutni, hogy mindenkihez eljuthassanak műveim. Egy igazi művész lelkének az elismerés ad megnyugvást.
Az alábbi oldalamon találhatók műveim: versek, novellák és már folyamatban lévő sorozat is:
Márciusi induló
Tombolt a viharos szél.
Egy nemzetnek lelke.
Sok volt a rabló kéz.
Ebből lett mindnek elege.
Élen mentek március ifjai.
Hazának eltökélt őrzői.
Az igazság büszke védői.
Reményveszettek felemelői
El is mentek ők a falig.
Vas ököllel át is törték.
Ezt őrizzük mai napig.
A szabadság szent őrzőit.
A Habsburg rettegve futott.
Keletre segítségért loholt.
A sztyeppe népéhez fordult.
A dzsidás had el is indult.
Megszeppenve tapasztalták.
Vad magyar had kitartását.
Szaladtak ők is szerte.
Míg az áruló el nem rendezte.
A magyar sereg sorsát.
El adták a teljes hazát.
Júdás pénzen át játszották.
Az igazságot megfojtották.
Másfél éves felívelés.
Így hullt végül porba.
De mi egyszer megtörtént.
Nem feledjük azt soha.
Az árnyék
Az árnyék egy komplex dolog.
A fényben szabadon mozog.
Soha nem lehet elkapni.
Nem lehet neki keresztbe tenni.
Hitvány megalkuvás neki nem árthat.
Az igazság nevében büszkén kiállhat.
A hamisság utána csak a port nyelheti.
Kezéből a fegyvert ki nem veheti.
Magam is egy árnyék vagyok.
Tűzzel, vassal igazságot hozok.
Nem szelheti utam semmi sem.
Az én energiám végtelen.
Próbálkoznak ahogy tudnak.
Hogy a világ tetején maradjanak.
Bárhogy erőlködnek nem fognak.
Mivel velem nem számoltak.
Veletek vagyok és maradok.
Előttetek az élen rohanok.
A hamissággal kíméletlen vagyok.
Kegyelmet semelyiknek nem adok.
Neked csak követni kell engem.
És miénk lesz a győzelem.
Mert nem enged a lelkem.
Amíg egy csepp vér van bennem.
Virágcsokor
3.
Rózsa
Forró nyári nap fénye.
Éget testemhez érve.
Hajkoronám kibontom.
Finom illatom így ontom.
Durva tövisek hada testemen.
Ez az én egyetlen védelmem.
Hogy ne bántson senki engem.
Emberi kéz soha le ne tépjen.
Nagy kedvenc vagyok én.
Az életnek minden terén.
Szeretnek az emberek.
Amint virágzok letépnek.
Mindenhol sárgában keresnek.
Ha szoros barátságot ünnepelnek.
Régmúlt emlékek törnek elő.
Nosztalgiáznak, míg az éj eljő.
Vörös színben tündöklök.
Ha szívben a szerelem örök.
Csokorba szednek, összekötnek.
Így ajándékoz férfi a nőnek.
Fehérként jelzek mély gyászt.
Elmúlt élet után örök nyugvást.
Könnyekkel áztatják szirmaim.
Némán fekszek emberek sírjain.
Rózsaszínű formában.
Tűznek katonai ruhára.
Kik megelégelték a harcot.
Megtagadják a parancsot.
Oly sok színben vagyok jelen.
Számuk szinte végtelen.
Az idő folyója keményen elragad.
S virágom benne elhervad.
MI lehetsz nekem?
Milyen csoda lehetsz te?
Fényt hoztál az életembe.
Csillagként ragyogsz éjemben.
Lelkem egy pillanat alatt felolvasztottad.
Fagyos szívem lángra lobbantottad.
Gyengéd szeretettel elárasztottad.
Azóta is csak rád gondolok.
Melletted érzem boldog vagyok.
Hozzád most is vissza vágyok.
Ha most azt kérnéd tőlem.
Érzelmeim szavakba öntsem.
Folyóként áradna a szó belőlem.
Mert zafír szemed oly szépen ragyog.
Mint nyári égbolton a csillagok.
Tőle egy pillanat alatt megnyugszok.
Lelkemig lelátsz vele.
Nem marad előtted semmi rejtve.
Ezzel neked nyitott könyvvé téve.
Gyengéd hangod, mikor meghallom.
Rám száll az isteni nyugalom.
Megszűnik minden fájdalom.
Mely lelkemet úgy égeti.
És senki más nem érzi.
Egyedül kell elviselni.
Hálát adok az életnek.
Hogy megismertelek.
Örökké szívemben őrizlek.
Mert beleírtad a neved.
Bármit megtennék érted.
Mert szeretlek és tisztellek téged.
