Mikor karácsony közeleg,
Az ember szíve megremeg.
Jobb adni, mint kapni!
Sokszor szokott elhangozni.
Fontos tehát ajándékozni.
Hogyan? – erről lehet vitatkozni.
A szeretetnyelv egyike,
Gyakoroljuk ezt évente.
Célunk, hogy mindig örömet adjon,
Ne a gondok száma gyarapodjon!
Ha csak azért adunk, mert ez a szokás,
Elveszik belőle, – maga, a varázs.
Idő, – míg kitaláljuk mi is legyen.
Saját magam készítsem, vagy megvegyem?
Felülkerekedik bennünk az érzelem, –
A legfontosabb, hogy örömet jelentsen.
Nehéz kitalálni kinek mi a vágya.
Hogy teljesítsük, – arról szól a fáma.
Hetekkel ezelőtt erősen figyelünk,
Egy-egy elejtett szó lehet segítségünk.
Ha megszületik maga az ötlet,
Újabb fontos lépés következhet.
Tudjuk már azt, hogy mi legyen.
Újabb probléma, – vajon hol vegyem?
Méretet, színt, … ki kell, hogy találjuk,
Hétről-hétre az üzleteket járjuk.
Közben az idő csak telik,
A lényeg elfelejtődik.
Biztos, hogy ezt akarjuk?
Évente megfontoljuk.
Mégis a legnagyobb hibába beleesünk,
Szeretteinkkel kevesebb időt töltünk.
Inkább az üzletekben tekergünk. –
Fontosabb lenne, hogy együtt legyünk!
Mi is az ünnep lényege? –
Gondoljunk rá minden este.
Aki a választ közben megtalálja,
Az ajándékot önmaga csinálja.
Amíg készíti, az jár az eszébe, –
Ki majd boldogan veszi a kezébe.
