Balog Krisztián vagyok! ’96 november 25-én születtem. A Magyar Képzőművészeti egyetemen diplomáztam 2022-ben festőművész és képzőművésztanár szakokon. Barcsai Emlékérmet kaptam 2020-ban.
,,A világ dolgaira érzékeny művész!”
A művészetet, mint sokan mások, közlési formának tartom. A művész a műalkotáson keresztül közli gondolatait a világról a befogadóval. a befogadó pedig így jobban, más szemszögből ismerheti meg azt, ami körülveszi. Ezen felül érzékenyítheti magát, művelheti, pallérozhatja szellemét!
A közhelyek az életünk részei – többségük mindenki számára érthető példabeszédek, aranyköpések, amik egy egyszerű beszélgetést is ,,emelkedetté” tesznek. A műalkotások értelmezése, értelmezhetősége régre visszanyúló probléma, a művészet elfordult a köznapiságtól és önmagának szól.
Ezek alapján készítem én is a képeim: Közhelyes, hétköznapi, klasszikus témák, művészettörténetből vett vizuális elemek iróniával átszőve, melyeket képi szimbólumokkal, jelképekkel mutatok meg (szimbólumok, jelképek eredendő szerepe az érthetőség, azért szimbólum valami, mert mindenki érti, illetve mindenkinek értenie kellene).
A háborút vizsgálom több szinten is: mint a világot sújtó globális rossz, mint az országot, közösségeket fenyegető erő, és mint a személy (művész) erkölcsét próbára tevő jelenség. Minden esetben egy profán tényként kezelt állítás köré épülnek a műalkotások: a háború rossz! Ennek az állításnak az ,,igazolására” készül minden műalkotás. Mivel a társadalom minden szintjén már háborúkat kell vívnunk nem hangoztathatjuk elégszer, hogy ez nem jó. Ezért állok be azon emberek sorába magam is, akik ez ellen lépnek fel. A művészet társadalom formáló erejét használva próbálom jobb belátásra bírni a befogadót, hisz a művész az, aki kellően érzékeny a világ ilyen dolgaira is.
