A szimpla hétköznapi létezésem során (munka, bevásárlás, séta, olvasás, beszélgetés stb…) begyűjtött érdekes szófordulatok, kifejezések vagy különleges gondolatok megragadnak, fészket vernek bennem, és egészen addig hordozom őket, amíg egy – általában váratlan pillanatban – megérkezik hozzájuk az érzés, amire kiválóan rímelnek. Ezek általában nagyon erős „aha”-pillanatok – néha olyan, mintha nekem nem is lenne túl sok közöm hozzá, azon kívül, hogy bennem van a találkozási pont. Innentől már egy édes kényszer „kitenni” magamból az élményt. Így születnek a verseim.
Két kötetem jelent meg eddig Revide-álom és Magánykiadás címmel. Ez utóbbiban az egyedüllét során, valamint a társas kapcsolatok, párkapcsolatok kontextusában is értelmezhető magányról, és annak feldolgozási formáiról, ellentmondásairól írok. Ugyanakkor a verseimnek nem célja jól körülhatárolhatóan leírni az egyes állapotokat és viszonyrendszereket, sokkal inkább csak kiragadnak egy-egy jelenetet, gondolatot, vagy érzést. Azt hiszem alapvetően ez a fajta impulzusköltészet jellemző rám.
Elsősorban a magam „örömére” írok a bánatomról, de azért jó érzés, hogy amit csinálok, egy olyan színvonalat képvisel, ami érdekelhet másokat (Tinta kulturális folyóirat fődíj 2021, Terézanyu Különdíj stb…) Kifejezetten ellene vagyok a „mit akart mondani a költő?”- jelenségnek. A jó kérdés az, hogy „Mit mondott nekem ez a vers?”. Szeretem, amikor megosztják velem egy-egy írásom kapcsán az emberek, hogy ők hogyan értelmezték a szöveget. Örülök, hogy ilyen jól értenek félre.
A versek ITT olvashatóak: https://www.instagram.com/bajakizsani/
A Magánykiadás kötetekből rendelni pm üzenetben tudtok.
emberré
ha akarod most már hazaviszlek
a szüleimet hagyjuk ki ebből
bemutatlak a félelmeimnek
hogy mi lesz velünk később majd eldől
a semmin már túl a mindenen még innen
lehet, hogy megint rossz lóra tettünk
de emberré szeretni, ez most a cél
hisz senki sem lesz boldog ma helyettünk
egybefut így minden kerek
cseppnyi élet szülte erek
nyughatatlan véredények
helyet hagynak a reménynek
tarts hát most a két karodban
s figyeljük ahogy dobban
valami belső szerkezet
mára csak ennyit tervezek
míg szürke alsódban a reggelbe fekszel
s hogy melletted minden nap
jobb leszek eggyel
