Halkan, lágyan dúdol a szél,
lelkem darabjait viszi szerteszét,
Szétszórja a tündöklő patakban,
melyben megcsillannak,
mint fénylő cseppek a hajnali napsugarakban.Tovább-szállnak a szellő szárnyán,
Ahová csak szállnak, varázsporként,
Egy csepp szeretetet szórnak,
s dalolva tovább szerte szétszóródnak.

A virágok szirmain megpihennek,
Illatukkal vegyülve tovább-repülnek,
Szívembe visszatérnek csendesen,
s elsuttognak mindent kedvesen.

TIPP:   Bemutatjuk: Kónya Kata, alkotó