Eddigi munkáim nagy részét a digitális grafika elemei, színei, formavilága határozta meg. Montázsokat készítettem. Majd elindult egy folyamat, mely egyrészről technikai kísérletezés – arra vagyok kíváncsi, hogyan tudom ötvözni a digitális grafikát a festészettel –, másrészről azt szeretném megmutatni, hogy az emberi test hogyan válhat csak foltok összességévé. A klasszikus technikákat igyekszem keverni a virtuális világ kifejezési eszközeivel.
“A gépi ábrázolásba nem kerülhet bele az ember, pillanatnyi hangulata, tévedése s a véletlen beépítése sem, vagyis az ember esendősége. Mint minden, a Mi tértestünk is a Világ térhálójának része, s így ezen belül, ezeknek a figuráknak negatív terei is vannak…” Németh Ágnes, képzőművész
Nem, mint az emberi lény és nem, mint a test személyessége érdekel, hanem ezek körvonalainak, negatív tereinek, labirintusszerű szövevényessége, vonalrendszer-szerűsége. A különböző formák esetén izgalmasnak találom ezt a negatív teret, illetve a méretkülönbségeket, a nagyítás, kicsinyítés lehetőségét. A technikák ötvözése vonz, a képek készítésének folyamata érdekel igazán.
A lenyomat, a hely, a tömeg, amit egy test kiszakít a térből.
Az, amivel nem foglalkozunk, a hiány ábrázolása felé igyekszem.
