Bemutatjuk: Abonyi Bea, festő

Budapesten leélt 42 év után 25 éve élek Püspökszentlászlón, csodás természeti környezetben. 1999 nagy váltást jelentett életemben: otthagytam jól megfizetett banki állásomat, és utat engedtem életemben a lehetőségeknek és a szabadságnak.
A biztonság feladása esélyt adott arra, hogy sokkal több csodás dolog történjen az életemben, mint eddig. Ekkor házasodtam össze mostani férjemmel, akivel vettünk egy romos vályogházat Püspökszentlászlón, ide született meg fiunk is.
Közös munkánk eredménye egy Vendégház, melynek szlogenje: “VANNI JÓ!”. Célul tűztük ki a vendégek testi-lelki-szellemi megújulását.

Jómagam szeretek énekelni, zenélni, táncolni, meditálni, csikungozni, taichizni és festeni. Ezekben találom meg a jelenlétet, a Most örömét, az egységérzet csodáját, harmóniáját, szépségét. Járom a természetet naponta, ha tehetem, elmegyek egyedül egy-egy zarándoklatra is. Ezek a tevékenységek önismereti utam részei, terápiák, melyek az örömteli, teljes élet felé vezetnek.
Az akvarellfestésre 2021 januárjában találtam rá, amikor ki akartam próbálni egy nagyon látványos, absztrakt akrilfestési technikát. Miután hiába kerestem az akrilfestékeimet, eszembe jutott a gyerekkori rajzórán használt vízfesték, ami a fiók mélyén várta, hogy egymásra találjunk.

A nulláról indultam, járom utamat lépésről-lépésre, gyűjtöm a tapasztalatokat. Különböző technikákat fedezek fel, kísérletezek ki. Szándékom a folyamatos keresés és megújulás. A festésben szabad teret adok a lehetőségeknek, nem tervezem meg előre képeimet, engedem, hogy maguktól megszülethessenek a kezeim által.