A belső üresség (hollow core) a szobrászatban egy olyan technika vagy esztétikai megközelítés, amely a szobor belső részének tudatos kiürítését jelenti. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a szobor ne csak a külső formájával kommunikáljon, hanem a belső térrel is interakcióba lépjen.
A belső üresség lehetőséget ad a szobrásznak arra, hogy a szoborban rejlő térrel és a negatív formákkal is kifejezze az alkotás üzenetét. Ezáltal a szobor nem csak a pozitív formájával, hanem a hiányával is beszél a nézőhöz.
A belső üresség technikája lehetővé teszi a szobrásznak, hogy játsszon a fény és az árnyék között, valamint a szobor körül lévő térrel. Ezáltal a szobor dinamikusabbá válik, és új dimenziókat nyit meg a néző számára.
A belső üresség alkalmazása a szobrászatban lehetőséget ad a kontrasztok kiemelésére is. A szobor masszív külső formája és a belső üresség közötti ellentét erős vizuális hatást kelt, és fokozza az alkotásban rejlő drámai vagy érzelmi elemeket.
A belső üresség szobrászati tárgyszóként tehát egy olyan technikát vagy esztétikai megközelítést jelöl, amely a szobor belső részének tudatos kiürítését és a negatív formák kiemelését jelenti. Ezáltal a szobor dinamikusabbá válik, új dimenziókat nyit meg a néző számára, és erős vizuális hatást kelt.
