Beck Brigitta költőnő karácsonyi versei

2023.12.28.

karácsonyi éj

Karácsonyra várva

Egy kicsit mintha megállna
Ilyenkor, karácsonyra várva
A rohanó villamos, meg a vonat.
Mintha valaki langymeleg kezével
Megfogná az utat.

Művészeti piactér

Kicsit másképpen kanyarog,
A beton a városok alatt,
És az autók kerekén a barázdák
Sora lassabban forogva szalad
A semmibe tova.

Csizmás lábak sietnek hidegen,
És a hideg már-már megbocsátható.
Ilyenkor, karácsonyra várva
Egy kis fény ragyog rá a tájra,
Mint egy kis szerető figyelem,
Mint hóból szőtt gyapjú takaró.

A villamos síneken,
Fém lábakon menetel a tél.
Talán egyszer hazaér.

A házak felé füstöt lehel
A szeretet langyos lángja,
És a háztetőket szürkén,

Melegen magába zárja.

Csend van, és nyár-ízű a csend,
Csak a villamos vas szíve,
Mintha verne, kalapálna
Hangosan bele
A nem létező nyárba.

És megáll a nyár, a tél,
Ilyenkor, karácsonyra várva.
Csendes minden lárma,
Csendet szitál a tájra
Az égen át egy angyal.
Minden fagyott, minden él,
Csillagokból áll az ég szitája,
S hull a csend némán a világra
S szinte felmelegszik tőle már a tél.

Karácsonyi altató

Odakint
Hó esett,
Este lett.

Lágyan és
Hidegen
Hullt a csend.

Kint ropog
A fehér,

A hideg.

Bent ropog
A vörös,
A meleg.

A kályha
Melege
Csodaszép.

Téli szél
Fújja el,
Hordja szét.

Kis csengők
Csengenek,
Valahol.

Szelíden
Karácsony
Dala szól.

Alszanak
Már rég az
Angyalok.

Lehunyták
Szemük a
Csillagok.
Karácsony
Dala szól
Szelíden.

Karácsony
Melege
A szívem.

Ezüstös
Párnák a
Csillagok.

Én is már
Alhatok,
Alhatok.

Aludjál
Te is már,
Ha lehet.

Elaltat
Téged a
Szeretet.

Karácsonyi ajándék

Ez a vers nem más,
Mint karácsonyi ajándék.
A díszes dobozok közt elveszik,
De azt mondják,

Ami számít, az a szándék.

Nem gazdagodott senki sem rajta,
Nem volt drága, így nekem megérte.
Nem költöttem semmit sem rád,
Remélem, nem haragszol meg érte.

TIPP:   Koppenhágai Operaház (Det Kongelige Teater) – Koppenhága, Dánia

Az ajándék, az mégiscsak ajándék.
Itt van, átadom Neked.
Nem fényes, csillogó játék,
Nem színes, nem illatos,
De a Tied.

Ha nem tetszik,
Nem tudod visszaadni.
Nem veszik a boltban már vissza.
Akkor sem, ha nem használtad soha,
Ha bontatlan még, ha tiszta.

Mások ezüst órát kapnak,
Karkötőt, csokoládét, parfümöt,
A gyerekek babát, hintalovat.
De azt nem, amit tud a vers:
Szavakkal lehozni a csillagokat.

Azt mondják majd,
Hogy apró ajándék.
Vehettem volna még egy palack bort Neked.
De Te tudd majd, én többet adtam,
Mint ami egy pohárban elfér.

Ezzel csordultig töltheted a szíved.

A csillogó ékszerek
Irigylik majd ezt a pár sort.
A karácsonyfán a fényfüzérek,
És minden meghitt boldog ének,
Melegen ég, ragyog.
De a vers, az más ragyogás:
Varázslatos,
S távoli, mint a csillagok.
És egy kicsit te is benne vagy,
És egy kicsit én is benne vagyok.

És ha néha elolvasod
És szomorú vagy,
Gondolj arra: jó üzlet volt,
Nagyon megérte!
Nem húzott le a piacon senki.
Nem fizettem semmit sem érte.

Karácsonykor kinyílott egy rózsa

Egy téli estén angyal járt a földön,
Budapest aszfaltos utcáin haladt,
Fehér, könnyű és gyönge volt akkor,
Mert nem hozott magával szárnyakat.

– Az égbe vissza nem mehetek már,
Melegségre cseréltem szárnyamat –
Hajolt le egy elfagyott virágnál –

– Nem elég, hogy fűtsem a házakat.

– Nem elég, hogy a szíveken a fagy
Eltűnjön erre az éjszakára,
De te kis virág, olyan apró vagy,
Ennyi meleg elég egy virágra!

Karácsonykor kinyílott egy rózsa,
A házak közt, az aszfalt peremén,
Karácsonykor kinyílott egy rózsa,
A házak között kinyílott a fény.

Karácsony a városban

Az ég ezüst szembogara,
A Hold tekintett a város felé.
Nagyon hideg volt akkor Pesten,
Csikorogtak a fékek az úttesten,
S hosszú fémszálak végén lengtek,
Mint kis földi csillagok,
Az utcalámpák fényei.

TIPP:   Lírikus Opera (Lyric Opera) – Chicago, USA

Az aszfalt itt-ott halkan megrepedt,
Szúrós, néma, fagyott este lett,
És gyönyörű és ezüst volt minden,
Ragyogtak a házak, mint ezüst ékszerek.

Karácsony volt akkor,
Rideg karácsony.
Angyalok szálltak Budapest felett.

Átölelt mindent az égi melegség,
És hideg volt. Nagyon hideg.

Nézte egymást a sok épület.
Elcserélték ezüst fényüket
Egymással.

S nézte a Hold a városi éjszakát,
Budapest sok kis földi csillagát,
S karácsony volt: sápadt, hideg,
S ragyogtak a csillogó csodák.

Ilyen volt a pesti karácsony.
Fényes volt a sötét éjszaka,
És lágy volt és drága, mint a bársony,
És ezüst volt minden csillaga.

 

Hó esett

Nem fér el a tél a tájon,
Túl nehéz a téli álom,
Túl nehéz a hó, a dunyha,
Mintha nagy kövekként hullna.

Mintha mindig hullna, hullna,
A tél soha el nem múlna,
Hó esett, lágy fehér álom,
Nem fér el a téli tájon.

Beteríti, betakarja,

Háztetőkön ott ül rajta,
Mindig szép ahányszor látom,
Mindig szép a téli álom.

Mintha mindig hullna, hullna,
Mintha soha el nem múlna,
Fentről szórja égi kéz,
Hideg, fehér, s jó nehéz.

Hazaút egy decemberi estén

Az ismerős utcákba betértünk csendben,
Ahol üresen állnak sorban a házak,
Csak néhány ablak az esti szürkületben
Árasztott magából fényes, forró lázat.

Félig olvadt, sáros pocsolyákba léptünk
S szívünk is félig jég volt s félig víz csupán,
És gondolatban már régen hazaértünk,
Míg a valóságban csak baktattunk bután.

Az utcalámpák arany ködgyűrűin át
Karácsonyi fények melege derengett
Erős szél fújta felénk a hó illatát
De valahogy akkor mégiscsak meleg lett.

Nem tudom, mitől. Talán túl gyorsan mentünk.
Talán ott loholt mögöttünk a December.
Egyszerre olyan egyedül lettünk,
Mint a sarki ház udvarán a hóember.

Szép volt mégis, hogy nemsokára karácsony,
Hogy az utcalámpákból fényfüzér lehet,
És holdfény csillant meg egy kerítésrácson,
Valami varázslat lengte át a teret.

TIPP:   Albán Nemzeti Színházi Opera és Balett (National Theatre of Opera and Ballet) – Tirana, Albánia

Nem, nem is volt szép akkor semmi igazán!
Arcunkon éreztük, a hideg már éget,
Mégis fényt láttunk a tél gúnyos grimaszán,
Mert mi szépek voltunk, csak mi voltunk szépek.

Aludt a Hold karácsony éjjel

Éjszaka volt, s aludt a Hold,

Aludt a Hold csendesen.
A házakon a kis ablakok,
Nézték a sok száz csillagot,
S csak aludt a hold, aludt a Hold,
Hosszú, hosszú éjszaka volt.
Játszottak egymással a fények,
Csillagnak hitték maguk a lámpák,
Olyan volt az ég is, mint egy ablak,
És úgy tűnt, az angyalok kitárták,
Olyan volt a Föld is, mint egy ablak
És ezer fényét örökre bezárták.
Hosszú, hosszú éjszaka volt,
Aludt a Nap és aludt a Hold
Az éjen át álmok suhantak
Fényesek voltak a csillagok,
És fényes volt minden kis ablak
Csak a világ tűnt sötétnek, vadnak.

Egy csendes decemberi utca

Sötét volt már, de még délután,
Kicsivel korábban eső esett,
Nem volt még ahhoz elég hideg,
Elég sötét, hogy biztos legyen,
A tél már megérkezett.
Hosszan a magasban gyúltak
Aranysárga fénnyel az utcalámpák,
És a vizes útról visszaragyogtak
A fények, s ringtak, csengtek, égtek,
Őrizték a December álmát.
Néma volt az utca, a város,
A lámpák körül porszemek,
Mint kis szürke legyek dongtak,
És az utcák is, mint a tél
Álmosak, szürkék, szépek voltak,
Drága tükörképei
A karácsonyi csillagoknak.
Nem tudom, a Decembert
Ki altatta el, s hogy mitől volt
Füstszínű az ég.
De szép volt, és csendes az a hely,
Ami nem volt nyugodt
Soha, soha még.
Facebook
Twitter
Pinterest
E-mail
Ugrás ide - Fel