Barátaiddal ünnepeljük a neved napját!
Az időtlen térben, ahol a csillagok születnek,
Ott ülünk mi, kacagva, a jövő szélén,
Az élet színeiben pompázó bolygók közt,
Hol a valóság szövete a képzelet szövőszékén szövődik.
Az éteri szférákban, ahol a gondolatok összefonódnak,
Ott találkozunk mi, a tudat határán,
Ahol az érzések a tudomány mérnökei,
És az értelem a szív dallamára rezdül.
A létezés színpadán, ahol a pillanatok öröknek tűnnek,
Ott ünneplünk mi, a végtelenben,
Ahol a múlt és a jövő összefonódik,
És a jelen a végtelen idő szívében dobog.
Az abszurd univerzumban, ahol a logika szertefoszlik,
Ott nevetünk mi, a paradoxonok között,
Ahol a valóság a képzelet szövőszékén szövődik,
És a lehetetlen a mindennapok része.
Barátaiddal ünnepeljük a neved napját,
Az időtlen térben, ahol a csillagok születnek,
Az élet színeiben pompázó bolygók közt,
Hol a valóság szövete a képzelet szövőszékén szövődik.
A neved napján, ahol a szavak összefonódnak,
Ott találkozunk mi, a tudat határán,
Ahol az érzések a tudomány mérnökei,
És az értelem a szív dallamára rezdül.
Barátaiddal ünneplünk, a neved napján,
Az abszurd univerzumban, ahol a logika szertefoszlik,
Ott nevetünk mi, a paradoxonok között,
Ahol a valóság a képzelet szövőszékén szövődik,
És a lehetetlen a mindennapok része.
