“Hiszem, hogy minden egyes festmény tartozik valakihez, ahogy az emberek is”
A legváltozatosabb témákban festek, elsősorban modern, nagyobb méretű képeket. Nagyjából egy évtizede kapok rendszeresnek mondható felkéréseket hazai és külföldi megrendelőktől. A képeim sokszor meghökkentő témái a múltba, a jövőbe, vagy egy álomszerű világba repítenek, megragadva életünk egy-egy felejthetetlen pillanatait, emlékeit, érzéseit, vagy csak álmait.
Tudatos elvárás önmagam felé, hogy a képeimnek mindig legyen dinamizmusa, mozgalmasságot vigyen a térbe, ahol látható. Ez adott esetben témától függetlenül, csupán megfelelő ábrázolásmóddal is elérhető, azonban mégis kerülöm az olyan témát, ami nem mozgalmas, vagy nem sejtet valami komoly dolgot az életünkből. Például egy sima csendéletnek viszonylag ritkán állok neki. A mai kor tudatos és ingerekhez szokott embere ennél többet érdemel. Ezért nem inspirálnak a hiperrealista képek sem. A mai modern fotótechnika korában teljes zsákutcának érzem a csupán kézügyességen alapuló, a teljes megszólalásig hasonlító fényképmásolatokat. Egy ilyen elkészítése performansz, mutatvány… de nem művészet. Annyit ad csak, mint az a fotó, amiről másolták. Hol marad az egyediség, a szív, a lélek, a benyomás, a mese magunkról?
Ugyanúgy nem hiszem, hogy egy festménynek a kizárólagos célja csupán a design, vagy a színarányok helyreállítása egy lakásban. Mert ez csak egy másodlagos cél. Az első, hogy a festmény érzelmileg mozgasson meg, szeressek ránézni. Mivel viszont nincs két ugyanolyan élet, mindenkit más emlékek, benyomások kísértenek és lelkesítenek, így egy-egy kép sem lehet mindenki kedvence, akármennyire is népszerű. Hiszem, hogy minden egyes festmény tartozik valakihez, ahogy az emberek is. Vagy egymásra találnak egy generáción belül, vagy nem. A festmény van előnyben, hisz több emberöltő alatt, több rajongója is lehet, akiket – bár nem is ismerik egymást, más országban, más korban élnek – ugyanúgy lelkesíthet, emlékeztethet, vagy vigasztalhat.
A 30-as évek Art deco stílusvilága inspirál, amelytől azért legtöbbször tudatosan eltérek, hiszen egy más kor, más festészeti megoldásokat és más színvilágot is kíván.
Mivel elsősorban falra szánom a képeimet, így ha csak nincs valakinek eltérő igénye, akasztható állapotban, legtöbbször festett vakkerettel kínálom őket.
B.S.B. Balico
