Az üzenetek égi hangjai
A csillagok között, hol a csendnek hangja van,
Ott születik meg az üzenetek égi dallama.
A lelkek szívéből fakadó gondolatok,
Mint szellők, melyek a végtelenbe szállnak.
Nincs szó, mely elmondhatná, mily halkan szól,
Mégis, mint a villám, mely az ég alját szeli,
Oly erővel hatol be minden lélekbe,
Mely a végtelen csöndben figyel és hallgat.
Az üzenetek égi hangjai, mint a csillagok,
Melyek a végtelenségben úsznak,
Minden szívhez eljutnak, mely hallani akar,
Minden lélekhez, mely érezni tud.
De ki hallja meg az üzenetek égi hangjait?
Ki érti meg a lelkek titkos nyelvét?
Csak az, ki a csendben is hallani tud,
Csak az, ki a szavak mögé néz.
Az üzenetek égi hangjai, mint a csillagok,
Melyek a végtelenségben úsznak,
Olyanok, mint a lelkek, melyek a csendben élnek,
És a végtelenbe szóló üzeneteket küldenek.
Az üzenetek égi hangjai, mint a hajnali fény,
Mely a sötétséget szeli,
Olyanok, mint a remény, mely a szívben él,
És a végtelenbe szóló üzeneteket küld.
Az üzenetek égi hangjai, mint a csillagok,
Melyek a végtelenségben úsznak,
Olyanok, mint a szavak, melyek a szívben élnek,
És a végtelenbe szóló üzeneteket küldenek.
