Az utazás varázsa
A világ romjain át, hol a jövő árnyéka vetül,
Hajló fák között, melyek a múltat őrzik még,
Ahol a nap sugarai átölelik a ködöt,
És az éjszaka csillagai a reményt élesztik.
A csöndes utcák, melyek már nem zsongnak élettől,
Ahol a szél fújja a szavakat, melyeket senki sem hall,
Az emberiség által hagyott nyomok, melyeket az idő elmos,
Ahol a világ színei összekeverednek a szürkeségben.
Az utazás varázsa, mely a szívben él,
Ahol a remény szikrája a sötétségben ragyog,
Ahol a jövő a múltba néz, és a múlt a jövőbe tekint,
Ahol a világ végtelen útjain járunk, és mégis otthon érezzük magunkat.
A szavak, melyek a széllel repülnek,
A gondolatok, melyek a csillagok között szállnak,
Ahol a lélek a világ végtelen útjain jár,
És a szív a végtelenben találja meg otthonát.
Az utazás varázsa, mely a szívben él,
Ahol a remény szikrája a sötétségben ragyog,
Ahol a jövő a múltba néz, és a múlt a jövőbe tekint,
Ahol a világ végtelen útjain járunk, és mégis otthon érezzük magunkat.
Az utazás varázsa, mely a szívben él,
Ahol a remény szikrája a sötétségben ragyog,
Ahol a jövő a múltba néz, és a múlt a jövőbe tekint,
Ahol a világ végtelen útjain járunk, és mégis otthon érezzük magunkat.
