Az üresség nyomában
Szívemben, mint szélcsendes tengeren,
Üresség húzza végig hosszú csónakját.
Nincsenek szavak, nincsenek hangok,
Csak a csend, a végtelen csend lakik ott.
A csillagok, mint gyertyák az égen,
Világítanak, de fényük nem ér el hozzám.
Keresem a választ, de nem találom,
Mint aki elveszett az erdő mélyén.
A hold, mint egy aranyló pénzérme,
Fényt vet a sötét éjszakában.
De a fény nem ér el hozzám,
Mert a szívemben csak a csend lakik.
Szívemben, mint egy elhagyott házban,
Üresség jár-kel, mint a szél.
Nincsenek szavak, nincsenek hangok,
Csak a csend, a végtelen csend lakik ott.
A nap, mint egy aranyozott korona,
Fényt vet a világra.
De a fény nem ér el hozzám,
Mert a szívemben csak az üresség lakik.
Az üresség nyomában járok,
Mint aki elveszett az élet útján.
Keresem a választ, de nem találom,
Mert a szívemben csak az üresség lakik.
