Az otthonom vágyakozásom szentélye
Az otthonom, melyben élek, melyben haldoklom,
A vágyakozás szentélye, melyben megnyugszom.
Ott, ahol a falak között csendes szavak szólnak,
Ahol a képek, emlékek, örömök, bánatok laknak.
A szobák, melyek falai olyanok, mint egy könyv lapjai,
Melyekben olvasgatom a múltam, a jövőm, a napjaim.
A szőnyegek, melyek lépteimet halkan fogadják,
Olyanok, mint a múltam, melyet lábaim alatt hagyok.
A képek a falakon, melyek történeteket mesélnek,
A szívemben égő vágyak lángját élesztgetik.
A szobák, melyekben élek, melyekben haldoklom,
Az otthonom, a vágyakozásom szentélye, melyben megnyugszom.
Az otthonom, melyben élek, melyben haldoklom,
A vágyakozás szentélye, melyben megnyugszom.
Ott, ahol a falak között csendes szavak szólnak,
Ahol a képek, emlékek, örömök, bánatok laknak.
Az otthonom, melyben élek, melyben haldoklom,
A vágyakozás szentélye, melyben megnyugszom.
Ott, ahol a falak között csendes szavak szólnak,
Ahol a képek, emlékek, örömök, bánatok laknak.
Az otthonom, melyben élek, melyben haldoklom,
A vágyakozás szentélye, melyben megnyugszom.
Ott, ahol a falak között csendes szavak szólnak,
Ahol a képek, emlékek, örömök, bánatok laknak.
Az otthonom, melyben élek, melyben haldoklom,
A vágyakozás szentélye, melyben megnyugszom.
Ott, ahol a falak között csendes szavak szólnak,
Ahol a képek, emlékek, örömök, bánatok laknak.
