Az otthon melege
A nő, mint a hajnal, csodás és szabad,
Tűzben született, szívben égő parázs,
Szívén hordozza az otthon melegét,
Melyben a világ minden gyermekét ápolja.
Nem csupán a konyhában, a tűzhely mellett,
Hanem a világ minden szegletében,
Ahol a szívek melege szükségeltetik,
Ott a nő, mint a nap, melegét adja.
A nő, mint a hold, titokzatos és szép,
Szívében rejti az élet titkát,
Melyben a világ minden fájdalmát gyógyítja,
S a szeretetével minden sebet behegedez.
A nő, mint a csillag, ragyogó és erős,
A sötét éjszakában a remény fényét hordozza,
Az élet viharában, a küzdelmek közepette,
Ott a nő, mint a tűz, melegét adja.
A nő, mint a föld, termékeny és bölcs,
Szívében hordozza az élet magját,
Melyben a világ minden gyermeke nő fel,
És a szeretetével minden szívet megmelenget.
Az otthon melege, a nő szívének tüze,
Melyben a világ minden gyermekét ápolja,
A nő, mint a hajnal, csodás és szabad,
Az élet minden szegletében, melegét adja.
