Az őszi színek időtlen meséje
Hullámzó őszi táj, a színekben gazdag,
Nőként állok itt, bátran, nem vagyok szaggatott.
Minden levél, mely hull, egy-egy történetet mesél,
Női lélekkel hallgatom, hősiesen, nem remegve értelem.
A sárga, mint a bátorság, mely szívemben él,
A barna, mint a bölcsesség, mely évek során érlel.
A vörös, mint a szenvedély, mely életemben ég,
Az ősz színei mind-mind női erőt képviselnek.
A fák ölelésében, a szél simogatásában érzem,
Az őszi színek meséje női lényemmel értem.
Nem vagyok se gyenge, se törékeny, mint a hulló levél,
Erős vagyok, mint az ősz, mely a természetet megújító erővel tépel.
A szívemben őrzött színekkel festem a világot,
Női bátorságommal, hősiességemmel hozom a változatot.
Az őszi színek időtlen meséje az én történetem,
Nőként, hősként, bátran és erősen élem.
