Az ösvények keresztútján
A holdvilágban úszó, csillagokkal teli éj,
Mely álmodó szemekben tükröződik, mint a tenger mély.
Az ösvények keresztútján, hol a sorsok összefonódnak,
És az álmok, mint színes szálak, egymásba gabalyodnak.
A szél halkan suttog a fák között, mint egy régi legenda,
S a levelek, mint titkos üzenetek, hullanak a földre csendben.
A hegyek árnyékában, ahol a nap sugara el nem ér,
Ott találkoznak a lélekutak, hol a gondolatok szerteszét.
Az idő, mint egy folyó, melyben az emlékek úsznak,
S a jelen, mint egy tó, melyben a remények csobbanhatnak.
A múlt, mint egy óceán, melyben a bánatok merülnek,
S a jövő, mint egy tenger, melyben a vágyak keresnek.
A csillagok, mint égi szemek, figyelik a világot,
S a hold, mint egy lámpás, világítja az ösvények keresztútját.
A szív, mint egy hajó, mely a sors tengerén evez,
S a lélek, mint egy madár, mely az álmok égén repül.
Az ösvények keresztútján, hol a sorsok összefonódnak,
És az álmok, mint színes szálak, egymásba gabalyodnak.
A holdvilágban úszó, csillagokkal teli éj,
Mely álmodó szemekben tükröződik, mint a tenger mély.
