Az összetartozás érzése
Együtt, két lélek, két külön világ,
Kacagás közt, szóban és dalban,
Összefonódva, mint a szőlőtőke szálai,
Mint szélben ringatózó fűszálak.
Két szív, mely egymásra talált a végtelenben,
Együtt lélegzik, mint a táncoló tűz lángjai,
Összetartozásuk érzése mély, mint a tenger,
Szavak nélkül is értik egymást, mint a hegyek.
Vad szélviharban, csendes hajnalban,
Együtt, mint a szél és a felhők,
Összetartozásuk érzése erős, mint a szikla,
Összekötve őket, mint a híd két partját.
A világ zajában, a csendes éjszakában,
Együtt, mint a csillagok és az égbolt,
Összetartozásuk érzése örök, mint az idő,
Összefonódva, mint a folyó és az óceán.
Két lélek, két külön világ,
Együtt, örökké, a végtelenben,
Összetartozásuk érzése mély, mint a tenger,
Mint a hegyek, mint a szél, mint a tűz.
Együtt, örökké, a végtelenben,
Összetartozásuk érzése örök, mint az idő,
Mint a csillagok, mint az égbolt, mint a folyó,
Mint az óceán, mint a híd, mint a szikla.
