Az örökség hőse
A hajnal piruló arca még alig érinti,
A szürke köd leplet öltött a tájra itt.
A csendben, hol a szó még alig születik,
Egy hős ébred, aki örökségét hordozza itt.
A múlt szellemét hűségben őrzi,
A jövő álmait szívében hordozza.
Szemeiben a csillagok tüzét gyújtja,
Lelkében a hajnal fénye csordogál.
A történelem könyvében lapoz,
A hős, ki a múltat és jövőt összefonja.
A szavakból szőtt varázslatot hordoz,
Mely a szívekben reményt és hitet szül.
A hős, ki az örökségét hűséggel viszi,
A múlt szellemét a jövőbe írja.
A történelem lapjain átutazik,
És a jövő hajnalán új napot ígér.
A hős, ki a szavak erejét hordozza,
A múlt emlékeit a jövőbe viszi.
A szívekben reményt és hitet ébreszt,
És a jövő hajnalán új napot ígér.
Az örökség hőse, ki a múltat és jövőt összefonja,
A történelem könyvében lapoz.
A szavakból szőtt varázslatot hordoz,
És a jövő hajnalán új napot ígér.
