Az öröklét pillanata
Az időn túl, hol nincsen holnap, nincsen tegnap,
Ott találkozik a múlt és jövő, az öröklét pillanata.
Ahol a percek mint homokszemek, összeolvadnak,
S az órák mint tenger, összefolynak, az öröklét pillanata.
Ahol a fény és sötétség egybefonódik,
S a csillagok útján jár az élet, az öröklét pillanata.
Ahol a szív dobogása megszűnik, de mégis él,
S a lélek szárnyalása kezdődik, az öröklét pillanata.
Ahol a szavak némák, de a csend beszél,
S a gondolatok örök dallama szól, az öröklét pillanata.
Ahol az elmúlás és a születés összeér,
S a halál és élet ölelkeznek, az öröklét pillanata.
Ahol a könnyek és a nevetés találkoznak,
S a fájdalom és öröm keverednek, az öröklét pillanata.
Ahol a szeretet és a gyűlölet egybeforr,
S a békesség és a harc összesimulnak, az öröklét pillanata.
Ahol az éjszaka és a nappal együtt él,
S a nap és a hold egymásra találnak, az öröklét pillanata.
Az öröklét pillanata, hol a végtelen kezdete és vége,
Ott találkozik a létezés és a semmi, az öröklét pillanata.
