Az örök szeretet hálójában
A holdas égen keresztül,
Az éj szívében, csillagszóró szelídül,
Ahol a szeretet szőtte hálóban,
Egy árnyék jár, mint a fénytelen valóban.
Suttog a szél, mint a titkok őre,
Búgja a fák között az ősi történetet,
Melyben a szív és a lélek összeforr,
Egy szerelemnek örök emléket örökítve.
A szív, mely a szeretet hálójában ver,
Mint a tengernek mélyén az örök élet,
Mint az éjben a csillagok fénye,
Szüntelenül, csak az örök szeretetért égve.
A szél a fák között suttogva mesél,
A szeretetről, mely az életet élteti,
Mely a szívben örök tüzet gerjeszt,
És a lélekben az örök életet keresztel.
A holdas égen át, a csillagok között,
A szeretet hálójában, a szív örökké dobban,
Mint a tengernek mélyén az örök élet,
Mint az éjben a csillagok fénye, örökké lobban.
Az örök szeretet hálójában, az árnyék jár,
Mint a fénytelen valóban, a titkok őre,
Suttog a szél, a fák között mesél,
Az örök szeretetről, mely a szívben örökké érlel.
