Az öregedés bölcsessége
Az idő szövője, lassan, finoman sző,
Fonalakat szálaz, az élet színeiben játszó.
A szív dobbanásai, mint a tenger hullámai,
Egyre lassabban, de mélyebben zúgnak, halkan.
A napok, mint a széllel sodort levelek,
Egyre gyorsabban repülnek, a múltba vesznek.
Az emlékek, mint a hajnali harmatcseppek,
Csillannak a szívünkben, mint az élet reményei.
Az öregedés bölcsessége, mint a tenger mélysége,
Mély, titokzatos, de csodálatos és félelmetes.
A szív, mint az öreg tölgy, erős és bölcs,
Az élet viharait állja, a múlt emlékeit őrzi.
Az idő, mint a folyó, lassan, de biztosan halad,
A jövőbe vezet, a múltat maga mögött hagyja.
Az öregedés bölcsessége, mint a tenger mélysége,
Mély, titokzatos, de csodálatos és félelmetes.
A szív dobbanásai, mint a tenger hullámai,
Egyre lassabban, de mélyebben zúgnak, halkan.
Az idő szövője, lassan, finoman sző,
Fonalakat szálaz, az élet színeiben játszó.
Az öregedés bölcsessége, mint a tenger mélysége,
Mély, titokzatos, de csodálatos és félelmetes.
A szív, mint az öreg tölgy, erős és bölcs,
Az élet viharait állja, a múlt emlékeit őrzi.
