Az óra ketyegése
Az óra ketyegése, mint a szívem dobbanása,
Időt számol, míg a lélek emlékében tobzódása.
A múlt szellemét idézi, mint a ködös reggelek,
Mikor a fény a sötétben, mint gyertya remegek.
Az élet tükrében nézem, mint a folyó vizében,
Minden pillanatot, melyben a lélek élvezi az életet.
A szívem, mint a kék ég, melyben a csillagok ragyognak,
Mindig emlékeznek azokra, melyek a földön járnak.
A szerelem, mint a tenger, melyben a hajók ringanak,
Minden hullámot, melyben a szívem boldogan dalolnak.
A csókok, mint az eső, mely a földre hull,
Minden cseppje, melyben a lélek örökké él.
Az élet, mint a szivárvány, melyben a színek ölelnek,
Minden árnyalatot, melyben a lélek boldogan él.
A szemem, mint a tükör, melyben a világ tükröződik,
Mindig emlékeznek azokra, melyek az életben történnek.
Az óra ketyegése, mint a szívem dobbanása,
Időt számol, míg a lélek emlékében tobzódása.
A múlt szellemét idézi, mint a ködös reggelek,
Mikor a fény a sötétben, mint gyertya remegek.
