Az Önbizalom Tánca
Ó, mily csodás az élet táncának játéka,
Melyben az önbizalom a vezető szereplő,
Mint egy láthatatlan szál, mely a lélekben szövődik,
A csendes erő, mely a hajnalban ébred, s az alkonyatban alszik.
A bátorság kertjében, hol a félelem nem terem,
Az önbizalom virágai bontják szirmaikat.
Az élet színpadán, hol a remény a rendező,
Az önbizalom a főszereplő, ki a jövőt teremti meg.
Mint a folyó, mely a hegyek között rohan,
Az önbizalom a szívben folyik, és a lélekben táncol.
Az önbizalom tánca, mely a szívben elkezdődik,
A lélekben folytatódik, és az életben végződik.
És ha a félelem árnya beborítja a szívet,
Az önbizalom tánca ott folytatódik, hol a remény kezdődik.
Mert az önbizalom a félelem ellenszere,
A bátorság hídja, mely átvezet a remény országába.
Az önbizalom tánca, mely az élet ritmusára jár,
Mint a hajnal, mely a napot köszönti, és az alkonyat, mely a holdat búcsúztatja.
Az önbizalom a szív dalának kísérője,
A lélek tüzének őrzője, és az életnek dalolója.
Mint a madár, mely a széllel szárnyal,
Az önbizalom a lélekben repül, és a szívben táncol.
Mert az önbizalom az élet dalának kísérője,
A lélek tüzének őrzője, és az életnek dalolója.
