Az önbizalom erődítményénél, ahol a diákok erősödnek,
Ahol az élet megannyi selyemfonala szövődnek,
Ahol a tudás fája, mint egy ősi tölgy, erősödik,
És ahol a diákok, mint a hajnali nap, fénylődnek.
Ahol a szív láncai, mint a szél, szabadon szállnak,
Ahol a gondolatok, mint a madarak, szabadon szállnak,
Ahol a szavak, mint a csillagok, az éjszakában ragyognak,
És ahol az álmok, mint a felhők, az égbe szállnak.
Az önbizalom erődítményénél, ahol a diákok erősödnek,
Ahol a remény virágai, mint a tavasz, kibontakoznak,
Ahol a vágyak, mint a folyó, a tenger felé áradnak,
És ahol a szenvedélyek, mint a tűz, lobognak.
Ahol a bátorság, mint a hegyek, magasra tör,
Ahol a hit, mint a nap, a horizonton felkel,
Ahol a szeretet, mint a hó, a földre hull,
És ahol a diákok, mint a hajnali nap, fénylődnek.
Az önbizalom erődítményénél, ahol a diákok erősödnek,
Ahol az élet könyvének lapjai, mint a szél, halkan susognak,
Ahol a szív dalai, mint a csend, mélyen zengenek,
És ahol a diákok, mint a hajnali nap, fénylődnek.
