Az oktatás varázslatos kertje
A tudás tengerén hajózva,
hol a gondolatok szabadon szárnyalnak,
ott terül el az oktatás varázslatos kertje,
ahol a lelkek színei virágba borulnak.
Szavakból szőtt szőnyegen lépkedünk,
hol a betűk, mint csillagok, ragyognak,
és a mondatok, mint folyók, összefolynak,
a végtelen tudás kertjében járunk.
Egy-egy gondolat, mint virág bimbója,
kitárulkozik, s színeket varázsol,
a kérdések, mint méhek, zsonganak körülötte,
a válaszok pedig, mint méz, cseppennek belőle.
Az oktatás kertjében mindenki tanul,
a diák és a tanár, kéz a kézben,
a tudás gyümölcseit szüretelik,
s a bölcsesség kútjából merítenek.
Az élet könyvének lapjait lapozgatják,
hol minden betű egy-egy titok,
s minden mondat egy-egy új világ,
az oktatás kertjében mindenki otthon.
A tudás kertje nem ismer határokat,
nincs kerítés, nincs zár, nincs kulcs,
csak a lelkek, melyek szabadon szárnyalnak,
és a gondolatok, melyek végtelenbe futnak.
Az oktatás varázslatos kertje vár,
hol a tudás virágai nyílnak,
s a bölcsesség gyümölcsei érnek,
vár a kert, hol a lelkek színei virágba borulnak.
