Az oktatás lámpása a szegénység útvesztőiben
Szegénység sötétjében, hol a reménytelen éj,
Lámpás világít, melyet az oktatás kezében ér.
Fénye mint a csillagok ragyogása az éjben,
Szórja sugárjait, mint a nap a hajnalban.
Lámpása az oktatás, mely a sötétben vezet,
A tudás fénye átöleli a szegénység éjét.
Nem kincs, nem arany, de értékesebb mindennél,
Mely a szívben gyökerezik és az elmében terem.
A tudás, mint a kincs, mely a szívben található,
Nem a gazdagság mérője, de értékesebb az aranynál.
A szegénység sötétjében, hol a reménytelen éj,
Az oktatás lámpása a legszebb fény.
Olyan, mint a hajnal, mely a sötét éj után jön,
Olyan, mint a csillagok, melyek az éjben ragyognak.
Olyan, mint a nap, mely a hajnalban felkel,
Az oktatás lámpása a szegénység útvesztőiben.
Értékesebb az aranynál, szebb a csillagoknál,
A tudás, mely az elmében gyökerezik.
Nem a gazdagság mérője, de értékesebb mindennél,
Az oktatás lámpása a szegénység útvesztőiben.
