Az óceán mélyén rejtőző tündérek
Mélyen az óceán szívében, hol a fény sem hatol,
Ott élnek ők, a tündérek, a sötét vizek alatt.
Hullámok közt ringatóznak, létük titkot tartol,
Oly távol, mint a csillagok, melyek éjjel ragyognak.
Egy másik világ lakói, az időtlen mélyben élnek,
Hol a csend szüli a dallamot, s a sötét a színeket.
Titkos nyelven beszélnek, melyet csak a víz ért meg,
És énekelnek, oly szépen, mint a szél a hegytetőn.
Csodás költői képek, a szívükben rejtőznek,
Mint a gyöngy a kagylóban, vagy a fény a sötétben.
Lágyan ringatóznak, mint a holdfény a vízen,
És a szívükben hordoznak egy-egy csillagot, mint ékítmény.
Szabadon szárnyalnak, a víz mélyén, mint az égen a madár,
S a szívükben hordoznak egy titkot, mint a szél a szavakat.
Az óceán mélyén élnek, hol a fény sem hatol,
És a szívükben hordoznak egy világot, mely csak az övék.
Képzeletünk szülte őket, a tündéreket, a mélyben,
Hol a csend a dal, a sötét a szín, és a titok a létezés.
Az óceán mélyén élnek, s a szívünkben is ott vannak,
Mert a tündérek léteznek, ha hiszünk bennük, ha nem is látjuk.
