Az óceán hullámai a bizalom partjain
Majd’ eljött a világ végzete, itt állok,
Az apokalipszis kínjait élem át,
A remény foszlányai már alig látszanak,
Mint a bizalom partjain a tengerek hullámai.
Örök sötétségbe borult a Föld,
A csillagok fénye elhalványult,
Az élet, ahogy ismertük, már nem létezik,
Csak a bizalom partjain a tengerek hullámai.
A félelem és kétségbeesés uralkodik,
De a szívemben még ott él a remény,
Hogy a jövőben újra felragyog a nap,
És a bizalom partjain megnyugszanak a hullámok.
Nem tudom, mi vár rám a jövőben,
De a bizalom partjain még mindig állok,
A hullámok zúgása a fülemben visszhangzik,
Mint egy groteszk monodráma utolsó jelenete.
A sötétségben is keresem a fényt,
A reményt, hogy újra felragyog a nap,
És a bizalom partjain megnyugszanak a hullámok.
Az óceán hullámai a bizalom partjain,
Mint a remény utolsó szikrái a sötétségben,
Még mindig ott vannak, még mindig zúgnak,
Mint a groteszk monodráma utolsó jelenete.
Az apokalipszis után is ott leszek,
A bizalom partjain, ahol a hullámok zúgnak,
Mert a remény mindig ott él a szívemben,
Még akkor is, ha a világ végzete eljött.
