Az istenség jelenléte a csendben érezhető
Halkan suttog a csend, mint a hajnal első szellője,
Mely a fák között játszadozik, súgva az égi titkokat.
A világ csöndje, mint az istenség jelenléte,
Mely a lélek mélyére hatol, s szívünk legrejtettebb zugait érinti meg.
A csillagok halkan suttogó dalát hallgatva,
Mely a végtelen űrből száll alá hozzánk,
Érezhető a teremtés csodája, a létezés misztériuma,
Melyben az isteni jelenlét rejtőzik.
A hold ezüstös fénye, mely a csendben fürdő tájat bevilágítja,
A csillagok ragyogása, mely az éjszakát betölti,
Az égi jelenségek titokzatos szépsége,
Mindenben ott az istenség, mindenben ott a teremtő erő.
A csendben, ahol a világ zaja elhallgat,
Ahol a gondolatok csendesednek, és a lélek megnyugszik,
Ott érezhető leginkább az istenség jelenléte,
Mely a létezés titkát rejti, s a világ csodáit hordozza.
A csendben, ahol a szívünk legmélyéről fakadó érzések,
A lelkünk legrejtettebb gondolatai törnek felszínre,
Ott érezhető leginkább az istenség,
Mely a világban és bennünk is jelen van.
Az istenség jelenléte a csendben érezhető,
Mely a lélek mélyén lakozik, s a világ csodáit hordozza.
A csendben, ahol az élet zaja elhallgat,
Ott találkozhatunk az istenséggel, ott találkozhatunk önmagunkkal.
