Az irigység tüze a sikeresek iránt
A siker fénye vakít, hűvös csillagként ragyog,
Melyet irigységünkkel csak homályosan látunk.
Mint aki tükröt tart az ég felé, ahol a csillagok
Szórják szét fényüket, míg mi csak árnyékban maradunk.
A sikeresek fénye, mint a tűz, mely ég és perzsel,
És mi csak nézzük, ahogy a lángok emelkednek.
Ahogy a sikerük szárnyal, mi csak a földön reszketünk,
Mint aki tűzbe néz, de a lángoktól retteg.
De az irigység tüze, mely belül ég és mar,
Nem a sikereseket, de minket éget el.
Az irigység tüze, mely a lelkünket kínozza,
Mint a tűz, mely a tűzoltóban ég, de őt magát nem éri el.
A sikeresek fénye, mint a csillagok, távoli és hideg,
De az irigység tüze, mely belül ég, csak minket perzsel el.
Ahogy a csillagok fénye az éjszakában világít,
Az irigység tüze a lelkünkben csak a sötétséget növeli.
A sikeresek fénye, mint a tűz, mely ég és ragyog,
De az irigység tüze, mely belül ég, csak minket éget el.
Ahogy a csillagok fénye az éjszakában világít,
Az irigység tüze a lelkünkben csak a sötétséget növeli.
Az irigység tüze, mely a lelkünkben ég,
Mint a tűz, mely a tűzoltóban ég, de őt magát nem éri el.
Ahogy a csillagok fénye az éjszakában világít,
Az irigység tüze a lelkünkben csak a sötétséget növeli.
