Az irigység sötét árnyai a boldogság útján
Egyedül állok itt, ahol a világ véget ér,
Ahol a boldogság útja kígyózva kanyarog,
Mögöttem kavargó irigység sötét árnyai,
Előttem a csodás költői képekkel teli jövő.
A szívemben kígyók ringanak, mint a tenger hullámai,
A gondolataimban a sötét árnyak játszanak rejtőzketést,
A lelkemben a boldogság utáni vágy ég, mint a nap,
Míg az irigység árnyai összezavarják az érzéseimet.
A szavak, mint a hófehér hattyúk, szállnak a szélben,
A szívemben a szerelem édes dallama zeng,
De az irigység sötét árnyai megtörik a harmóniát,
Mint a vihar, ami elnyeli a csendet.
A boldogság útján járok, de az irigység sötét árnyai követnek,
Mint a hold, amely követi a napot, de sosem éri el,
Mint a csillagok, amelyek a napot keresik, de sosem találják,
Az irigység árnyai mindig ott lesznek, de sosem érnek el.
A szívemben a szeretet tüze ég, de az irigység árnyai eloltják,
A lelkemben a boldogság szikrája lobban, de az irigység árnyai elfojtják,
Az életemben a boldogság utáni vágy ég, de az irigység árnyai elnyomják,
A boldogság útján járok, de az irigység sötét árnyai követnek.
Egyedül állok itt, ahol a világ véget ér,
Ahol a boldogság útja kígyózva kanyarog,
Mögöttem kavargó irigység sötét árnyai,
Előttem a csodás költői képekkel teli jövő.
De nem adom fel, nem hagyom, hogy az irigység árnyai legyőzzenek,
A boldogság útján járok, a szeretet tüzétől vezérelve,
Az irigység árnyai mögöttem maradnak, mint a múlt,
A boldogság útja előttem van, mint a jövő.
Egyedül állok itt, ahol a világ véget ér,
Ahol a boldogság útja kígyózva kanyarog,
Mögöttem kavargó irigység sötét árnyai,
Előttem a csodás költői képekkel teli jövő.
És bár az irigység árnyai követnek, én tovább megyek,
A boldogság útján járok, a szeretet tüzétől vezérelve,
Mert tudom, hogy a boldogság nem a célnál vár,
Hanem magában az útban rejlik.
