Az imák társai: Közösség és együttlét a vallásos gyakorlatokban
A templom sötét mélyén, hol a szív mélyén élő fény sugárzik,
Ott találtam rá a közösség szent titkára, az együttlét bölcsességére.
A vallásos gyakorlatokban, mikor az imák szárnyra kelnek,
És az ég felé szállnak, mint a hajnal első sugarai.
Ahol a hit összeköt, ott a lélek is összeforr,
Az együttlétben rejlik a titok, az imák társai éppen mi vagyunk.
A szavak, melyeket suttogunk, a gondolatok, melyeket átélünk,
Minden egyes szó, mely szívünkből fakad, egy közös ének, mely összefűz.
A közösség, mint a folyó, melynek partjait az idő mossa,
Összefog, összetart, és erőt ad a mindennapokban.
Az együttlét, mint a híd, melyen átlépünk a hétköznapokból,
A szent térbe, ahol a lélek megtisztul, és a hit erősödik.
Az imák társai vagyunk, mert mi is részei vagyunk a teremtésnek,
Mert a szavaink, a gondolataink, a tetteink formálják a világot.
Az imádságban rejlik a hit, a remény, a szeretet ereje,
Az együttlétben pedig a közösség, a megértés, a kölcsönös tisztelet.
Az imák társai vagyunk, mert a hitünk összeköt minket,
Mert a szívünkben égő fény az, ami összehoz és összetart.
A közösség ereje, az együttlét bölcsessége,
Az imádságban rejlik, mely a szívünkből fakad, és az ég felé száll.
