Az imák csodás harmóniája
A csillagok között, a végtelen útjain,
hol az éj örökké tart, és a nap sosem kél.
Ott lebegnek az imák, mint álomhajók a kékben,
halkan suttogva az univerzum csodás rejtélyét.
A fénysebességű gondolatok, mint csillagpor,
szerteszórva a világegyetemben, mint a szél.
Az emberi lélek titkait hordozva,
amelyeket csak az istenek ismernek, és a végtelen.
A remény, a vágy, a félelem és a szerelem,
mind-mind üzenetek a csillagok közötti térben.
Olyanok, mint a hangtalan dalok, melyeket
csak a szív érthet meg, és a lélek énekli csendben.
Az imák csodás harmóniája, mint egy láthatatlan híd,
összeköti az embert az isteni lényekkel, a csillagokkal.
Minden gondolat, minden szó, minden sóhaj,
egy-egy csillagfény a sötét éjszakában, a végtelenben.
És így, az emberi lélek, mint egyedülálló univerzum,
létezik és teremt, álmodik és remél.
Az imák csodás harmóniája, mint egy örök dal,
szól a csillagok között, a végtelen útjain, örökké.
