Az imádság misztériuma: Kapcsolat a mennyei erőkkel
A csend szőtte szőnyegen, lélekkel terhes,
A világ zajától elvonulva, csendes,
Lágyan ringatózik a szív húrja, ékes,
Az imádság misztériumában ékes.
Az ég felé emelkedik a gondolat,
Mint patak, mely a tenger felé roboghat,
A szív mélyén született szó, dallamosan,
Mint égi költő műve, csodálatosan.
A szavak szárnyra kelnek, mint madarak,
Az ég felé szállnak, mint fehér galambok,
A lélek titkos kódját hordozzák magukban,
Az égig érő vágyat, a hit sugárzásban.
A szeretet nyelvén szól az imádság,
A lélek titkos kódját hordozza magában,
Mely az égig száll, a csillagokig ér,
És visszhangot talál a mennyei erőkben.
A csendben, a szív húrján pendülő dallam,
Az imádság misztériuma, titokban dallam,
Mely az égig száll, a csillagokig ér,
És visszhangot talál a mennyei erőkben.
Az imádság misztériuma, titokban zengő,
Mint a húr, mely a szív mélyén csendben zengő,
A lélek titkos kódját hordozza magában,
És visszhangot talál a mennyei erőkben.
Az ég felé szálló szó, a hit sugárzása,
Az imádság misztériuma, a lélek áradása,
Mely az égig száll, a csillagokig ér,
És visszhangot talál a mennyei erőkben.
