Az Idők Összhangja
Hol a múlt és jövő összefonódik,
Ahol a percek születnek és elhalnak,
Ott található az idők összhangja,
Melyben az életünk dallamai szólnak.
Az óra ketyeg, percet percre számlál,
A múltat lenyeli, a jövőt kiöklendez.
A pillanatok, mint szőlőszemek a présházban,
Egyenként törnek össze, léük az idő poharába ömlik.
A napok, mint a folyóban úszó levél,
Egyre távolabb kerülnek, míg el nem tűnnek.
Az emlékek, mint a hajnali harmat,
A lelkünkben gyöngyöznek, míg a nap fel nem száradtatja őket.
Az évek, mint a szélben ringató fűszál,
Halkan susognak, majd elhalnak.
Az életünk, mint a tenger partján a homok,
Szemről szemre hullik, míg el nem fogy.
De az idők összhangja tovább szól,
Az óra ketyeg, a napok, évek tovaszállnak.
A múlt és jövő összefonódik,
És az életünk dallamai továbbra is szólnak.
Az idők összhangja nemcsak az elmúlást hirdeti,
Hanem az újrakezdést is.
Minden perc, minden óra, minden nap, minden év
Egy új lehetőség, egy új kezdet.
Az idők összhangja halkan szól,
De aki figyel, meghallja.
Aki figyel, meglátja a szépséget
Az elmúlásban, az újrakezdésben, az életben.
