Az idő szavai
A múlt színei, mint szürke fátyol,
Melyen átszűrődik a jelen fénye,
Mint a nap, mely a felhők mögül nézve,
Fénytörésében szivárvánnyá lesz.
Az idő szavai, mint öreg fák,
Melyek gyökerei mélyen a földben,
Ágai pedig az ég felé nyúlnak,
Mint a történelem, mely örökké él.
Az emlékek, mint elhagyott házak,
Melyek falai között a csend lakik,
De ha figyelsz, hallhatod a múltat,
Mint a szél, mely a fák között suttog.
Az álmok, mint távoli csillagok,
Melyek fénye évekkel ezelőtt indult,
De csak most ér el hozzánk, hogy lássuk,
Mint a remény, mely sosem hagy el.
Az idő szavai, mint a hajnal,
Mely a sötétséget lassan űzi,
Hogy helyet adjon a napnak, mely ébred,
Mint az élet, mely újra és újra kezdődik.
Az idő szavai, mint a tenger,
Mely partjait örökké mossa,
De a kövek állnak, nem mozdulnak,
Mint az emlékek, melyek sosem halnak el.
Az idő szavai, mint a szél,
Mely a füveket hajlítja,
De a gyökerek erősek, nem mozdulnak,
Mint a remény, mely sosem hagy el.
Az idő szavai, mint egy dal,
Mely a szívünkben örökké él,
Mint a szerelem, mely sosem hal meg,
Mint az élet, mely újra és újra kezdődik.
