Az idő sodrása a múltba
A múltba sodródik az idő,
Mint a folyó, mely visszafelé foly,
S a jelen, mint egy hajó, mely elhagyja a kikötőt,
A jövő felé, mely még ismeretlen és homályos.
Az élet, mint egy könyv, melynek lapjait
A szél forgatja, hol lassan, hol gyorsan,
És mi, mint olvasók, próbáljuk értelmezni
A sorok között rejlő mélyebb jelentést.
A létezés, mint egy festmény, melynek színei
Hol élénkek, hol halványak,
És mi, mint nézők, próbáljuk felfedezni
Az alkotó rejtett üzenetét.
Az idő, mint egy zene, melynek dallamai
Hol gyorsak, hol lassúak,
És mi, mint hallgatók, próbáljuk megérteni
A hangok közötti harmonikus összhangot.
Az élet, mint egy utazás, melynek útjai
Hol egyenesek, hol kacskaringósak,
És mi, mint utazók, próbáljuk megtalálni
A célunkat a végtelen horizonton.
De vajon mi a cél? Mi az élet értelme?
Ez a kérdés, mely minden létezőt foglalkoztat,
És melyre talán soha nem találjuk meg a választ,
Mert az idő sodrása mindig a múltba visz minket.
