Az idő múlását megszépíti
Ó, az idő, az örök kerek,
Mint egy végtelen, zengő ének,
Aki szívünkben halkan szól,
És nem hagyja, hogy a lélek fájjon.
Mint a nyár, mely elillan,
Az ősz, mely megpihan,
A tél, mely fagyba dermed,
S a tavasz, mely újraéled.
Hah, de kacag a percek száma,
Mint egy huncut, pajkos lányka,
Aki szaladgál, ugrándoz,
S nem érti, miért is siet az óra.
A perc, a másodperc, a pillanat,
Minden, ami elmúlt, s ami maradt,
Minden, ami volt, s ami lesz,
Az idő mindent elmesél.
Az idő, mint egy öreg mester,
Aki bölcsen, csendben fest,
Képein a múlt, a jelen,
S a jövő, mely még rejtve érkezik.
Az idő, mint egy varázsló,
Aki a múltat sző,
A jövőt álmodja, s a jelent élvezi,
S mindent a szívében őriz.
Az idő, mint egy csodás dal,
Melyet a szívünkben hall,
A múlt, a jelen, a jövő,
Minden, ami volt, s ami lesz.
Az idő, mint egy végtelen ének,
Melyet a szívünkben érzünk,
Minden, ami volt, s ami lesz,
Az idő mindent megszépít.
Ó, az idő, az örök kerek,
Mint egy végtelen, zengő ének,
Aki szívünkben halkan szól,
És nem hagyja, hogy a lélek fájjon.
Az idő, mint egy csodás dal,
Melyet a szívünkben hall,
Minden, ami volt, s ami lesz,
Az idő mindent megszépít.
