Az idő különleges összehozása
Csodák szőtték a múltat, jelenet,
A szürke időszövő, az élet.
Mint a patak, mely halkan zsongva ér,
Így cseppen az idő, a végtelenből tér.
Holdfényes éjszakák, napfényes nappalok,
Együtt szövik az idő arany fonalát.
A múlt szelíd mosolya, a jövő fényes ígérete,
Mint a mese, melyben mindenki részese lehet.
Gazdag szókincsünkkel, létező kifejezésekkel,
Mint festő ecsetjével, így írjuk mi az életet.
Szabadversben, melyben nincs semmi szabály,
Csak a szívünk ritmusa, az, ami szabályoz.
A költői képek, mint csillagok az égen,
Fényt szórnak a sötétben, útmutatók az életben.
Minden sorban, minden szóban ott lapul a titok,
Az idő különleges összehozása, az életünknek könyve, a mitológiai köd.
Az idő különleges összehozása, ez az életünk,
Mint egy hatalmas puzzle, melyben minden darabka számít.
Az idő különleges összehozása, ez a mi történetünk,
Melyben minden pillanat, minden szó, minden lélegzet számít.
