Az idő homálya mögötti emlékek
A múlt idők ködfátyla mögött
Rejtőzik az emlékek aranytartománya.
Mint a nap, mely a felhők mögé bújt,
Úgy rejtegeti a múlt a szívünkben őrzött kincseket.
Azt mondják, a múlt nem térhet vissza,
De az emlékek suttogása mégis visszahív.
Mint a tenger, mely a partot öleli,
Úgy öleli a múlt az emlékeinket, melyek a szívünkben élnek.
A csillagok, melyek az éjszakában ragyognak,
Mint az emlékek, melyek a múltban fénylenek.
A hold, mely az égbe emelkedik,
Mint az emlékek, melyek a szívünkben emelkednek.
Minden pillanat, melyet átéltünk,
Mint egy gyöngyszem a múlt tengerében.
Minden szó, melyet kimondtunk,
Mint egy csillag az emlékeink égboltján.
Az idő homálya mögött az emlékek élnek,
Mint a nap, mely a felhők mögé bújt.
A múlt idők ködfátyla mögött
Rejtőzik az emlékek aranytartománya.
Az idő homálya mögött az emlékek élnek,
Mint a csillagok, melyek az éjszakában ragyognak.
A múlt idők ködfátyla mögött
Rejtőzik az emlékek aranytartománya.