Az idő csodálatos kertje
Ahol a pillanatok mint virágok nyílnak,
És a múlt mint gyökér mélyen a földbe hatol,
Ahol a jövő mint ágak az ég felé törnek,
Az idő csodálatos kertje ez, hol’ életünk csendesen folyik.
Régmúlt emlékeink, mint öreg tölgyek állnak,
Melyek árnyékukkal hűsítenek a nyári hőségben,
A jövő reményei, mint friss hajtások csillannak,
Az idő csodálatos kertjében, hol’ mindenki maga gazdálkodik.
Ahol a perc, mint szirmok hullanak,
S a holnap, mint virágba boruló rügyek várnak,
Ahol a tegnap, mint elszáradt levél a földre hull,
Az idő csodálatos kertje ez, hol’ mindenki a sajátját aratja.
Ahol a múlt, jelen és jövő összefonódik,
Mint indák a pergolán, melyek egymást erősítik,
Ahol a perc, az óra, a nap és az év összefonódik,
Az idő csodálatos kertje ez, hol’ mindenki a sajátját ülteti.
Az idő csodálatos kertje, hol’ mindenki maga gazdálkodik,
Ahol a múlt, jelen és jövő összefonódik,
Az idő csodálatos kertje ez, hol’ mindenki a sajátját ülteti,
Ahol a pillanatok mint virágok nyílnak, és az élet csendesen folyik.
