Az idő bölcsességet szül pünkösdi napokon
Akkor, amikor a pünkösdi napokon
Időnk mint szőlőszem, lassan érik,
A lélek kertjében a bölcsesség virágokon
Születik, s a szívünkben csendesen kibújik.
A múltnak, jövőnek szőtt szövetén,
Mint érett szőlő a napfényben,
A bölcsesség, mint csillag az égen,
Lassan, csendben megjelen.
Az idő bölcsességet szül, mint édes anya,
Aki gyermekeit karjába zárja,
És halkan suttogja a fülükbe,
Hogy a világ nem csak küzdelem, hanem játék is, s szépség.
Az idő bölcsességet szül, mint a folyó,
Melynek vize a sziklákat mossa,
És a kövek szívébe lassan, csendben
Egy-egy bölcs gondolatot hordoz.
Az idő bölcsességet szül, mint a tenger,
Melynek hullámai a partot ölelik,
És a homokszemek között halkan, csendben
Egy-egy bölcs titkot rejtenek.
Az idő bölcsességet szül, mint a csillagok,
Melyek az égbolton ragyognak,
És a csillagfényben lassan, csendben
Egy-egy bölcs üzenetet hordoznak.
Az idő bölcsességet szül, mint a Nap,
Mely minden reggel újra felkel,
És a napfényben lassan, csendben
Egy-egy bölcs tanulságot rejtelmez.
Az idő bölcsességet szül, mint a Hold,
Mely minden éjjel újra kél,
És a holdfényben lassan, csendben
Egy-egy bölcs igazságot mesél.
Az idő bölcsességet szül, mint a szél,
Mely a fák leveleit ringatja,
És a levelek susogásában halkan, csendben
Egy-egy bölcs tanácsot suttog.
Az idő bölcsességet szül, mint a csend,
Mely a szívünkben lakozik,
És a csendben lassan, csendben
Egy-egy bölcs gondolatot szül.
Az idő bölcsességet szül, mint a zene,
Mely a lelkünkben zeng,
És a zene hangjaiban halkan, csendben
Egy-egy bölcs dallamot énekel.
Az idő bölcsességet szül, mint a szó,
Mely a szánkból kicsordul,
És a szavakban lassan, csendben
Egy-egy bölcs gondolatot hordoz.
Az idő bölcsességet szül, mint a költészet,
Mely a szívünkben él,
És a versekben lassan, csendben
Egy-egy bölcs gondolatot szül.
