Az Evolúció Tánca
A lét hajnalán, mikor még alig pirkadt,
Az élet színpadán a teremtés szikrázott.
Az ég alatt a föld, a tenger, a szél,
Egy végtelen tánccal, az életnek él.
A csillagok közt, a végtelen űrben,
Az élet virágzik, mint a tavaszi kertben.
A csillagok fénye, a hold ezüstje,
Az élet színpadán, az evolúció tüstént.
A lények születnek, fejlődnek, halnak el,
Az élet színpadán, az idő karneválján.
A lények születnek, fejlődnek, halnak el,
Az élet színpadán, az evolúció tánca.
A létezés kertjében, az élet virágzik,
A csillagok közt, az idő szárnyal.
Az élet színpadán, az evolúció tánca,
A létezés kertjében, a teremtés csodál.
Az élet színpadán, az evolúció tánca,
A létezés kertjében, az idő szárnyal.
Az élet színpadán, az evolúció tánca,
A létezés kertjében, az élet virágzik.
A lények születnek, fejlődnek, halnak el,
Az élet színpadán, az idő karneválján.
A lények születnek, fejlődnek, halnak el,
Az élet színpadán, az evolúció tánca.
Az élet színpadán, az evolúció tánca,
A létezés kertjében, az élet virágzik.
Az élet színpadán, az evolúció tánca,
A létezés kertjében, a teremtés csodál.
Az élet színpadán, az evolúció tánca,
A létezés kertjében, az élet virágzik.
Az élet színpadán, az evolúció tánca,
A létezés kertjében, a teremtés csodál.
