Az etikai kód rejtélyei
Vajon mit suttog a szél, ha kódot bont,
Melyben az etika húzza meg a húrt,
És a bölcsesség, mint vakond, alant,
Kiássa titkait a világ zűrzavarából?
Minden szem, mely a szabályokra néz,
Elmereng a szó szigorán, melyet
Az igazság, mint öreg kovács, ver ki,
A törvény kovácsműhelyében, éjszakánként.
A kód, mint hajnali köd, elterül,
Rejtélyes, mint az éjszakai erdő,
Hol a holdvilágban fürdő fák között
Az igazságot keresi a vándor.
A szó, mint a folyó, örökké folyik,
Ám a jelentés, mint a hal, mélyen úszik,
S aki a mélységbe mer, mint a búvár,
Megleli az etikai kód rejtélyét.
Vajon mi a helyes, mi a rossz, mi az igazság?
E kérdések, mint a szél, hajtják a molnárt,
Ki a szavak őrlésével készíti a kenyeret,
Melyet az emberiség asztalára tesz.
Az etikai kód, mint a tenger, hatalmas,
De aki merészen vitorlát bont,
Megtalálja a szigetet, melyen a bölcsesség trónol,
És a helyes út felé irányítja a hajót.
Ó, az etikai kód rejtélyei,
Mint a csillagok, távoliak, de világosak,
Az ember szívében élnek, mint a dal,
És a szabadság szárnyán szállnak, mint a madár.
