Az érzelmek dallama a gyermeki szívben
Ó, mily csodás az a gyermeki szív, melyben az érzelmek dallama zeng,
Mint a hajnal, mely szüntelenül ébred, s a napot hívja újra és újra.
Minden érzelem ott lakozik mélyen, mint a tavaszban ébredező virágok,
Melyek bontogatják szirmukat, hogy a napfényben fürödjenek.
A gyermeki szív, melyben a szerelem épp úgy ott lakozik, mint a félelem,
Mint a viharban ringatózó hajó, mely hol a remény, hol a kétség habjain hánykolódik.
A boldogság és a bánat, a nevetés és a könny, mind ott élnek együtt,
Mint a színes virágok a réten, melyek a napfényben és az esőben egyaránt növekednek.
A gyermeki szívben az érzelmek dallama olyan, mint a folyó, mely soha nem áll meg,
Mint a szél, mely a fák között süvít, s a levelekkel játszik.
A gyermeki szívben az érzelmek dallama olyan, mint a madár, mely a magasban szárnyal,
Mint a csillagok, melyek az éjszaka csendjében ragyognak.
Ó, mily csodás az a gyermeki szív, melyben az érzelmek dallama zeng,
Mint a hajnal, mely szüntelenül ébred, s a napot hívja újra és újra.
Minden érzelem ott lakozik mélyen, mint a tavaszban ébredező virágok,
Melyek bontogatják szirmukat, hogy a napfényben fürödjenek.
De a gyermeki szívben az érzelmek dallama nem csak vidám, hanem néha szomorú is,
Mint a tenger, mely hol csendes, hol viharos, hol békés, hol vad.
A gyermeki szívben az érzelmek dallama olyan, mint a hold, mely változik,
Mint az évszakok, melyek jönnek és mennek, s mindig hoznak valami újat.
Ó, mily csodás az a gyermeki szív, melyben az érzelmek dallama zeng,
Mint a hajnal, mely szüntelenül ébred, s a napot hívja újra és újra.
Minden érzelem ott lakozik mélyen, mint a tavaszban ébredező virágok,
Melyek bontogatják szirmukat, hogy a napfényben fürödjenek.
De a gyermeki szívben az érzelmek dallama nem csak vidám, hanem néha szomorú is,
Mint a tenger, mely hol csendes, hol viharos, hol békés, hol vad.
A gyermeki szívben az érzelmek dallama olyan, mint a hold, mely változik,
Mint az évszakok, melyek jönnek és mennek, s mindig hoznak valami újat.
