Az érzékek varázslatos világa
Óh, mily csodás az érzékek varázslatos világa,
Hol a lélek színei játszanak a valóság szőttesén.
Egy kavalkád, melyben az élet íze, illata, hangja
Egymásba fonódik, mint szabadversben a gondolatok.
Látod-e, ahogy a hajnal piruló arca felébred,
És az ég kék tükre megtelik az ébredő nap fényével?
A szem, ez a csodálatos ablak, melyen át a világ
Bemutatkozik, színes pompájában, változó formáiban.
Hallod-e, ahogy a szél dalol az őszi falevelek között,
Vagy a tenger zúgását, mely a távoli partokon hallatszik?
A fül, ez a finom hangszer, melyen a világ zenéje
Megszólal, dallamában, ritmusában, hangszínében.
Érzed-e, ahogy a nyár melegének ölelése átjár,
Vagy a tél hideg csókját, mely arcon csíp és orron fagy?
A bőr, ez a hűséges tanú, melyen a világ érintése
Nyomot hagy, hőmérsékletében, nedvességében, nyomásában.
Ízleled-e, ahogy a friss gyümölcs édes nedve csordul,
Vagy a tűzön sült hús füstös ízét, mely a nyelven marad?
A nyelv, ez a kifinomult kóstoló, melyen a világ ízei
Összegyűlnek, édességükben, savanyúságukban, keserűségükben.
Érzed-e, ahogy a rózsa illata bejárja a szobát,
Vagy a frissen főtt kávé aromáját, mely a reggelt köszönti?
Az orr, ez az érzékeny szagló, melyen a világ illatai
Felbukkannak, intenzitásukban, minőségükben, összetételükben.
Mindezek a csodálatos érzékek, melyek a világot jelentik,
Melyek a létezést teszik valóssá, érzékelhetővé, tapinthatóvá.
Ez a varázslatos világ, melyben élek, szeretek, szenvedek,
Melyben az érzékek játékán keresztül ismerem meg önmagam.
